Szerény véleményem, ami egyben ajánló is
Igaziból elég nagy fenntartásaim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Kölcsönbe kaptam, hogy olvassam el. Eleinte vonakodtam megtenni, ami mégis rávett az - ciki vagy nem - a könyv borítója. Szerintem egyszerűen gyönyörű és megragadja a cím (Szeretetkönyv) lényegét is. Holott egy egyszerű kinagyított rózsaszirom az egész. És piros.
A tartalom egészen más. Szerintem nem minden fejezet szól a lényegről, ami jelen esetben a szeretet. Sokmindenről szól: barátságról, családról, párkapcsolatról, szexről. Egyetlen olyan fejezet sem akad benne, ami végig lekötött volna, mert a szerző elveszik a részletekben. Az ehhez hasonló részek - számomra - érthetetlenek, unalmasak, de fölöslegesnek semmiképp sem mondanám őket. Mert az a pár gondolat, ami tényleg megragadja magának a szeretet szónak a lényegét és gyönyörű és nagyon igaz, az ebből a számomra érthetetlen kotyvaszból bontakozik ki, és akkor elkezdem érteni miről is ír a szerző.
Nekem nagyon úgy tűnik, mintha az én fejemből írná ki, amit gondolok. Kérdéseket tesz fel, amik hoppá, de tényleg ott vannak a fejemben egy-egy gondolatsor után.
A lényeg: akit csak egy kicsit is érdekel, hogy miből vagyunk mi, emberek és mi is a szeretet, az fogjon neki. Ugyanúgy járhat, mint én, hogy unni fogja és csak utólag tudja értelmezni a fejezetek végén levő egy-két sorból az egész könyvet, de az is lehet, hogy végig érteni fogja, de mégsem érti meg a szó lényegét. Hogy ez kiderüljön, el kell olvasni a könyvet...
© munos
|