|
Részletek, idézetek
♥ " A szeretetről beszélni egyedül nem lehet. Mindenről lehet, de erről nem. Mert a szeretet lényege az EGYÜTT. A veled. A velünk. "
♥ " Minél valódibb a szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is. Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet. A város másik pontján is. Néha a Föld másik pontján is. Egyszerre nyúlunk a telefonhoz például... Vagy szembejössz velem az utcán... Hányszor van ilyen! "
♥ " Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás vagy talán egy rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy. Az ember végül megadja magát. De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan. Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: ez nem történhet meg! Olyan értelmetlen, hogy nem lehet igaz! Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis és megmérgezheti a földet, az vizet, a levegőt és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket - mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban. DE A SZERETET ELVESZTÉSE NINCS, ÉS NEM IS LESZ SOHA! "
♥ " Érzem, hogy szeretlek! Te nem érzed? Lehet, hogy csak én érzem és Te nem érzed, hogy igenis szeretlek? Én belegebedek, a szívem hevesebben ver, s Te kíméletlenül faggatsz? Hát van őszintébb jele a szeretetnek, mint hogy valaki érzi, hogy szeret?! "
♥ " Az egoista ember, az ˇénˇ, az ˇenyémˇ, a ˇnekemˇ embere úgy szakadhat ki a mindenségből, mint egy meteor, ami eltévedt a végtelen űrben, s mivel nem tartozik senkihez, gőgjében még utoljára látványosab fölizzik - aztán elég. "
♥ " ... De az életed színpadán nemcsak szaporodnak, csökkennek is a szereplők. Jönnek és mennek. Fölbukkantak valahonnan, a kulisszák mögül, s eltűnnek, ugyanott. A játéktéren csak a hiányuk marad. ... Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: ÖNMAGAD. "
♥ " Egy életem van, ahogy keletkezett, úgy meg is szűnik. Éntudatom a semmiből jött, és hamarosan újra semmivé válik. Nem voltam, és nem leszek, soha. Úgy élek, mint aki álmából egy pillanatra felébredt, de csak azért, hogy rádöbbenjen: örökre el kell majd aludnia. S mivel mindenki az én világomat fenyegeti - a többi ember mind az ellenségem. Egyszer élek, soha többé, legyen meg, amit én akarok! Valami erő élni kényszerít, bár értelme nincs. - Így gondolkodik a Fabábu. "
♥ " ˇSzeretlek!ˇ ... Mi ez?! ... Mi az, hogy ˇ szeretlekˇ? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult ... A sejtjeim is szomjaznak rád ... Azonnal meg akarod halni, örökké akarok élni VELED! ... De hol ehhez a szó, hogy ˇszeretlekˇ?! ... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. "
♥ " A boldogtalansághoz vezető úton egyetlen útbaigazítás van: ˇ Itt a Földön a Paradicsom!ˇ Azok a létrontó erők, melyek a ˇfogyasztói társadalmatˇ irányítják, tévedhetetlen ösztönnel, sőt ördögi tudatossággal dolgoznak a ˇföldi Paradicsomˇ létrehozásán, mely megpróbálja Las Vegasnak álcázni még az Apokalipszist is. Nincs ravaszabb kelepce. Lelkünk mélyén ugyanis valóban ez a vágy él: boldogok akarunk lenni, és jólétben szeretnénk élni, de főleg félelem nélkül és betegség nélkül és halál nélkül. És ez lehetetlen. A föld: a küzdelem színtere. Mindig az volt, és az is marad. "
♥ " Mondd el itt még egyszer, mert most lesz világos, hogy a szeretet nem érzelem, hanem EGYSÉGÉLMÉNY! ˇ Vele együtt!ˇ - élmény. Ellentéte annak a didergő állapotnak, amelyben mi, magányos emberkék élünk, akik halandóvá váltunk, s a végtelen kozmikus energiatömegből kiválva különálló, szerény kis akkumulátorral kezdünk el működni. SZERETNI azt jelenti, hogy a Mindenség ereje van bennem! ... Egy vagyok vele! erős vagyok és legyőzhetetlen! Ez a SZERETET. Kétségtelen, hogy a félelmet az ember ˇérziˇ is, ahogy a szeretetet is ˇ érziˇ , de itt az érzésnél jóval többről van szó! Létélményről. ˇMindenki velem van, és én mindenkivelˇ - élményről. ha ezt élnénk, bizonyos, hogy nem bömbölnénk. Nevetve jönnénk a világra, és átkacagnánk az egész életünkket. "
♥ " SZERETNI NEKÜNK KELL MEGTANULNI! "
♥ " A mi világunkban szeretni: vesztes vállakozás. Rossz üzlet - ráfizetéses. Mégis belemegyünk néha. Mert amit nyerünk vele, az - akármilyen szenvedéssel jár - mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja is. Ezért van az, hogy az ember egy szerelembe nem belemegy, akarattal, hanem ˇbeleesikˇ - akarata ellenére. "
Folyt. köv. ... =)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
