A fátyol mögött /  Gyermekkor

" Ali úgy megütött,hogy a földre estem, mégsem voltam hajlandó odaadni neki a pakisztáni szakácstól kapott fényes, piros almát. Bátyám arcát egyre jobban elöntötte a vér,látva, hogy óriási harapásokkal, nyelésekkel befalom az egész almát. Tudtam, hogy súlyos hibát követtem el, mert nem voltam hajlandó behódolni a férfiúi felsőbbrendűség előjogának. Azzal is tisztában voltam, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Ali még néhányszor gyorsan belémrúgott, és apánk egyiptomi sofőrjéért, Omarért rohant. Nővéreim, akik majdnem annyira rettegtek Omartól, mint Alitól és apánktól, eltűntek a villában, s hagyták, hogy egyedül nézzek szembe a férfiak együttes haragjával. Néhány pillanattal később Omar Alival a sarkában besietett az oldalkapun. Mivel fiatalságom ellenére gazdag tapasztalattal rendelkeztem az ilyen esetek terén,tudtam, hogy apám nekik ad majd igazat. Nagyon fiatalon megtanultam, hogy Ali bármely kívánsága azonnal teljesül. Mindenesetre lenyeltem az utolsó falat almát és diadalmasan néztem bátyámra. Hiába küszködtem Omar óriási kezének szorításában, felemelt, és apám dolgozószobájába vitt. Apám kelletlenül nézett fel fekete könyvéből, és látható haraggal tekintett rám, nem kivánt lányára, de karját nyújtotta kincsként őrzött, idősebb fia felé.Alit hagyták beszélni, nekem pedig megtiltották,hogy megszólaljak. Hirtelen bátorság töltötte el minden porcikámat; remegtem a vágytól, hogy apám szeressen, és igazat adjon nekem. Világgá kiáltottam az igazságot, mire apám és bátyám megnémultak a döbbenettől. Megszokták, hogy a nők beletörődnek sorsukba, s hogy a szigorú társadalom helyteleníti , ha hangoztatják véleményüket. Már egészen fiatalon minden nő megtanulja, miként manipulálja a férfiakat ahelyett,hogy szembeszálljon velük. Az egykor heves és beduin asszonyok szívében kialudt a tűz. A helyükbe lépő puhány asszonyok alig emlékeztetnek rájuk. Mikor ráeszméltem arra, mit is teszek, görcsberándult a gyomrom, lábam reszketni kezdett. Apám felemelkedett székéből, láttam , lendíti karját, de nem éreztem ütést az arcomon. Büntetséként Alinak adták az összes játékomat. Apám,hogy megtanítson arra, a férfi a mindenkori úr, elhatározta, hogy ezentúl Ali kizárólagos joga lesz étkezéskor megtölteni a tányéromat. A diadalmaskodó Ali persze a lehető legkisebb adagokat és a hús leghitványabb részét adta nekem. Minden éjszaka éhesen aludtam el, mivel Ali, hogy nővéreim és anyám ne segíthessenek őrt álított a szobám ajtaja elé.És ez még nem volt elég. Éjfélkor fennséges illatot árasztó sült csirkétől, és risztől roskadozó tényérral jött be a szobámba. Végül Ali beleunt a kínzásokba, de attól a naptól kezdve-pedig még csak 9 éves volt- esküdt ellenségemmé vált. Még csak 7 éves voltam, de az "almaincidensnek" köszönhetően azonban megtanultam, hogy a nőket láncra veri a férfiak lelkiismeretlensége"