Rejtettelek
Rejtettelek sokáig, mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága, s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben. S tudom már mit jelent ha kezed hajadra lebben, bokád kis billenését is őrzöm már szivemben, s bordáid szép ivét is oly hűvösen csodálom, mint aki megpihent már ily lélekző csodákon. És mégis álmaimban gykorta száz karom van s mint álombéli isten szorítlak száz karomban.
1942. február 20.
|