Mondogatásra való
Ikreket szült anyám, meg is halt ott nyomban, az öcsémmel együtt nyugszik nyugalomban.
Meghalt az apám is, a munka megnyomta, föl is boncolgatták s a templomtoronyra, -
hogy el ne érhessem - fölrakták a lelkét, azóta figyelem s várom, hogy leessék.
Átsüt rajtam a nap, kis ereje ha van, egy dagadt is tegnap pöszörködött rajtam.
Orcáján szánalom rakódott lilára, szeretőm tanítom köpni a világra.
1932-33.
|